A rendelet (37/2014 (IV.30.) EMMI rendelet) az alábbiak szerint határozza meg a közétkeztetés fogalmát:

olyan rendszeres étkezést biztosító, szervezett közösségi ellátás, melyet nevelési-oktatási intézményekben, állami és önkormányzati finanszírozású nyári táborokban, fekvőbeteg-szakellátást nyújtóintézményekben, szociális ellátás, gyermekjóléti alapellátás és gyermekvédelmi szakellátás keretében ellátott, különböző korú és egészségi állapotú személyek részére, többnyire előre megrendelés alapján a nap egy meghatározott időszakában, meghatározott időtartamban nyújtanak

 Ez azért elég ütősen hangzik, de nézzük szépen sorjában, és tegyük helyére a dolgokat.

A lényeg, hangsúly a rendszerességen, szervezettségen van. Mindazonáltal szükséges, hogy megrendelés szerű, és kötött legyen mikor, mennyi ideig zajlik. Ennek alapján sok dolog, étkezési forma nem tartozik ide, melyet -kicsit hibás értelmezésből ide gondolnak-, viszont bizony van, ami -akárhogy csűrjük, csavarjuk- ennek a rendeletnek hatálya alá tartozik.

Idegen nyelvterületen ezt az étkezési típust inkább közösségi étkezésnek nevezik (Community catering, Gemeinschaftsverpflegung). Nem csupán nyelvi különbségről van szó. Valójában azt az életérzést is tükrözi, hogy az étkezés önmagában egy közösségi, közösségformáló / megtartó esemény.

Magyarországon a közétkeztetés nem túl régi gyökerekkel rendelkezik. Alapvetően a dolgozó nők tehermentesítését volt hivatott biztosítani, különös tekintettel arra, hogy a nagy városokban gombamód szaporodtak a kis méretű,  u.n. házgyári lakások, ahol a főzés körülményes volt. Így szivárgott be a munkahelyekre, oktatási intézményekbe ez az étkezési lehetőség.

Szervezetten, intézményesítetten az 1960-as évektől már egyértelműen lehet közétkeztetésről beszélni.Ebben az időben még "csak" a vendéglátás részeként kezelték.

A "menzatörvény"

Kiemelt szerepet csak sokkal később kapott, amikor szakhatósági ajánlások formájában megindult a közétkeztetés megkülönböztetése, kiemelése. Igazi áttörést a 37/2014 (IV.30.) EMMI rendelet -"menzarendelet"- hozott, ami egyértelműen azzal a céllal jött létre, hogy a közétkeztetést, mint önálló vendéglátó tevékenység mérhető, ellenőrizhető szabályozottság mentén működjön.

A törvény megjelenése nagy port kavart. A médiumok attól voltak hangosak, hogy a közétkeztető cégek a rendelet kapcsán megnövekedő terhek miatt irtózatos áremelést vizionáltak. A szülők a mesterséges hisztériakeltés kapcsán magvakon, és sótlan "kecsketápon" nyammogó, csontra fogyott gyermekeiket féltették. A szakhatóságok elégedetten dőltek hátra, "megcselekedtük, mit megkövetelt a haza".

No de, hogy ennek pontosan mi lett a hatása, mik a realitások, valós problémák, majd később itt beszélünk.

A Szereplők

A törvény nem foglalkozik a szereplőkkel, de könnyen összeszedhetjük a legfőbb érdekelteket / résztvevőket:

1. Maguk az étkezők, illetve -oktatási intézmények esetén- gondviselőjük / szülők;
2. Az étkeztetést végző cég -vagy maga az intézmény, ahol saját hatáskörben történik az étkeztetés ellátása-;
3. Az étkeztetés lebonyolításában résztvevő intézmény, aki összeköti a fogyasztót az étel biztosítójával;
4. Helyi önkormányzat, aki megversenyezteti az ellátást, kiválasztja a szolgáltatót, és a finanszírozást biztosít az ellátáshoz.

 étkezők